Mindenkinek van az eleteben egy olyan idoszak, talan nem is egy, amikor ugy dont, tul szaraz, tul sok, tul komplikalt az elete, es kell valami valtozas ahhoz, hogy onmagat megismerje, kiprobalja, hogy utana eldonthesse, erdemes volt-e valtani, es mivel lett tobb. Aztan egy ido utan visszanez, hogyan jutott el idaig.
Nos, velem is ez tortent, rolam annyit, hogy egesz eletemben talpraesettnek mondtak, es en is annak tartottam magam. Mindig sajat magam akartam iranyitani az eletemet, egesz kiskoromban elkepzeltem, mit fogok majd csinalni, ha idosebb leszek. Igazabol sosem voltak vilagrengeto terveim, csak olyanok, amirol egy atlagos lany almodozik, nagy eskuvo, a tokeletes ferfivel, ket gyerek, majd egy videki hazban az oregebb evek. Szerencsesnek mondhatom magam, mert a csaladom mindig mellettem allt, na persze voltak kisebb-nagyobb nezetkulonbsegeink, de meg az elfogadhato keretek kozott.
Ertelmisegi csaladbol szarmazom es tolem is elvartak volna, hogy diplomat szerezzek, de en valahogy masra vagytam, nem akartam beulni az iskolapadba, valamit akartam, ami gyorsan megy, szeretem csinalni es kreativitast nyujt szamomra. A rakokrol amugy is azt mondjak, hogy valamiben ki kell, hzogy eljek kreativitasukat. Anyukam mindig azt mondta, nekem ez a festeszet, egyszer nyertem is egy palyazaton, de nekem inkabb szerencse volt, anyukamek persze el voltak ajulva zsenialis muveszi tehetsegemtol.:).
Visszaterve az iskolahoz, valahogy nem volt kedvem ehhez a foiskola-mizeriahoz, es ki is iratkoztam rogton az elso felevben, szuleim irto nagy oromere, na akkor volt negyerehaza es kulontoltjukakaracsonyt cirkusz, de ezt az idoszakot atveszeltem, es osztol beiratkoztam egy 2 eves vendeglato szakkepzesre, amivel megnyiltak elottem a lehetosegek. Irto nagy szerencsevel megfogtam egy olyan allast, amirol mas frissen vegzett szakkepzett csak almodni merhet. 21 evesen, frissen szakitva 3 eves kapcsolat utan alommunkahely egy sportkozpont, ahol lenyegeben nem kellett csinalni semmit, irto jol fizetett magyar viszonylatban, es heti 3-4 nap szabad volt. Enyem volt akkor a vilag, akkor kezdodott a nyar, bulihegyek, penzkoltes, ami a csovon kifer. Sok pasival, de ezt majd egy masik posztban... De egy par honap utan valahogy ez mar nem jelentett kihivast, nem akartam a langyosvizben ucsorogni, tudtam, ha ott maradnek, nem lenne belolem soha mas, csak egy a sok kozul. Valami kulonlegeset akartam, olyat, amirol mindenkinek buszken meselhetek, hogy igenis, meg mertem tenni. Igy jott kulfold otlete. Jo, de akkor hova? Na irany ausztria. Gondoltam, megcsinalok egy teli szezont az egyik siparadicsomban, es ugy jovok haza utana, hogy jobban beszelek nemetul es egy kis penzem van valami ujba kezdeni. De tobbre futotta egy szezonnal....
